Kalandorok kíméljetek!

Érdekes beszélgetést hallottam a napokban a Kossuth Rádióban. Ismerős volt a hang. Aztán kiderült, hogy Borbély József sárosdi pedagógussal beszélget a riporter, akinek az írásait lapunkban is rendszeresen olvashatják. A beszélgetésből megtudtam, hogy Jóska egy társkereső szolgálatot hozott létre, amit a pedagógusi munka mellett mellékállásban működtet. Szöget ütött a fejemben, ugyan miért is adta a fejét erre Borbély József, így hát felkerestem őt.

— Több mint 30 éve különböző formákban (művelődési központban dolgozva vagy éppen az iskolában tanítva) ifjúsági klubvezetőként annak idején, mindig emberekkel foglalkoztam. Nem áll tehát távol tőlem a társkereső szolgálat működtetése. És hát, ez a „jól megfizetett” pedagógusi pálya mellett egyfajta jövedelem-kiegészítő tevékenység.
— Tehát a jövedelmedet próbáltad ezzel kiegészíteni mint vállalkozó?
— Igen, mint vállalkozó. Na most, a vállalkozásom több mindenre szól: közvetítési szolgáltatás, partnerközvetítés, rendezvények, bemutatók, kiállítások szervezése.
— Régiesen, viccesen mondva kerítőnő vagy inkább kerítő bácsi lettél?
— Kerítő bácsi? Jól hangzik, de ez azért nagyon komoly dolog. Amíg ezt el nem indítottam, nem is gondoltam, milyen nagy gond az emberek számára a megfelelő társ megkeresése. Korunk kórtünete, hogy az emberek nem tudnak ismerkedni.
—Nincsenek lehetőségek?
— Nincsenek.
— Persze, nincsenek már bálok, közös munkák, szövés, fonás, ami összehozza a fiúkat, lányokat.
— Elmondja a nagyvárosban élő ember (mindegy, hogy férfi vagy nő), a kis faluban élő ember (mindegy, hogy fiatal vagy idős), hogy egyszerűen nem tud hol ismerkedni. A munkahelyén, a lakásában úgy beskatulyázódik mindenki, hogy nincsenek közvetlen kapcsolataik a külvilággal. Nincsenek közösségi alkalmak, ahová bárki elmehet. Rohannak, nincs idő semmire. Máshol meg hol tud megismerkedni? A másik kérdés, hogy ki kinek szimpatikus.
— Vagyis egyre-másra láttad, milyen sok olyan ember van, aki nem talál társat magának, ezért gondoltad, hogy erre lehet egy vállalkozást alapítani?
— Igen. Szerintem minden vállalkozó úgy kezdi a vállalkozását, hogy amikor belekezd, akkor először elképzeli, hogy az övé milyen tökéletes lesz, és minden egyes lépését szépen megtervezi. Na most, ezt a valóság sorban megcáfolja.
—Özönlenek az érdeklődők?
—Jellemző az érdeklődésre, hogy három évvel ezelőtt csak Fejér megyében hirdettem, ami aztán szinte hónapok alatt átterjedt Veszprém megyére, és most már a Dunántúl kilenc megyéjéből jönnek az érdeklődők.
—Mindezt egyedül csinálod?
—Igen, egyedül, meg a családtagok besegítenek.
—Magyarországon vannak még társkereső szolgálatok nagy adatbázisokkal, és ebből lehet választani. Nálad is van ilyen adatbázis?
Hogy működik ez egyáltalán?
—Adatbázis van nálam is, de ez másképp működik. Hiába van valakinek mondjuk 10 ezres adatbázisa, ha ott aszalja az embereket, miközben azok előre fizettek. Ez nagyon kényelmes. Nálam az a cél, hogy az érdeklődő minél hamarabb társat találjon. .A társkeresők itt is kérdőívvel jelentkeznek be, vagy interneten, ahol az internetezők kitölthetik ugyanezt a kérdőívet, és elküldik nekem. Egy speciális keresőprogram elvileg két másodperc alatt megmondja, hogy kik az érdeklődő számára megfelelő partnerek. Érdekesség, hogy a fogyatékossággal élőknek is elkezdtem a társközvetítést. Meg kellett tervezni, hogyan is lehet őket megszólítani, vagy ha jelentkeznek, akkor hogyan lehet számukra ezt a társközvetítést végezni. Ami ebben egy kicsit megdöbbentő és nyomasztó számomra, az az, hogy ma Magyarországon ilyen jellegű tevékenységet senki nem végez.
— Mármint fogyatékosoknak társkeresést. Van érdeklődés?
—Igen. A fogyatékossággal élők egy hónap alatt több mint százan jelentkeztek. Nagyon-nagyon fontos, hogy a társadalom semmilyen tekintetben ne építsen ki egyfajta rezervátumot. Az sem igaz, ha valaki fogyatékos, akkor csak fogyatékos társat keressen, vagy kaphasson. Így a nem fogyatékossággal élők is kitöltik ugyanazt a kérdőívet, és választanak, hogy elfogadnak-e társnak fogyatékossággal élőt. Nagyszerű dolog, hogy jelentős része az egészségeseknek „elfogad” fogyatékossággal élőt. De a fogyatékosok közt is van olyan, aki bejelöli, hogy ha ő már fogyatékos, akkor a leendő társa ne legyen az.
— Elkezdtél specializálódni a fogyatékosok társkeresésére?
— Igen, de hangsúlyozom, hogy csak együtt működhet a rendszer. Ha csak fogyatékossággal élőknek végezném a munkát, az nem volna szerencsés, mert akkor gyorsan bezárulna a kör, és belterjes dolog lenne az egészből.
—Ebből meg lehet élni?
—Nem tudom még. Van már némi bevétele a vállalkozásnak, de ezt mindig fejlesztésre fordítom. Most egy teljesen új keresőprogramot kellett íratni. Ez elvitte a két és fél év nyereségét, mert ki kellett fizetni. Így nem tudom, hogy meg lehet-e élni belőle főállásban. Ami még érdekes, hogy Sárbogárdról és a körzetből sokan jelentkeznek.
— Gondoltad volna évekkel ezelőtt, hogy
egyszer még ezzel foglalkozol?
— Sosem gondoltam, hogy én egyszer még társközvetítéssel foglalkozom. Nem ez volt az álmom. Az emberek többsége még ma is furcsának tartja, ha valaki társat keres egy közvetítő irodában, nem is beszélve arról, ha valaki társközvetítéssel foglalkozik. Pedig, ha jól belegondolunk,
a magánynál minden más csak jobb lehet.
—Te is így találtál társat?
—Nem, de amikor elváltam, akkor megtapasztaltam, milyen rossz egyedül. Már majdnem magamban kezdtem beszélgetni.
— Szeretnél netán teljes egészében ezzel foglalkozni egyszer?
—Nem tudom, hogy mit hoz még a jövő. Ide naponta 40-50-en jelentkeznek. A társkeresésre vannak más elképzeléseim is. Sok gyerek nem nyaral a nyáron. Ezen például úgy lehetne változtatni, hogy egy idős házaspárhoz, ahol nincsenek unokák, pótunokákat lehetne keresni. Sok idős pár örömmel fogadna egy-két gyereket egy hétre, kettőre.
—Ez a társkeresésnek egy másik formája.
— Igen, én mindenképpen ilyenekben gondolkodom, hogy közvetíteni két embercsoport között. Mondjuk a nyaralók és a nyaraltatók között.
— Az egyedülállók meg a családosok között. Van honlapod az interneten, ahol ezt szervezhetnéd?
—Van, ez a kettenszebb.hu..A telefonszámom 06 (30) 467 5921.
—Sok sikert kívánok neked a munkádhoz!

Hargitai Lajos