Hogy minden napjuk szebb legyen

Ugyan jóval túl vagyunk májuson, a szerelem hónapján, mégis duzzadnak a társkereső hirdetések a lapokban. Van benne minden, számomra ez a legigazibb: "Olyan nőt keresek, aki el tudja dönteni, mit akar. Aki partnert keres, nem királyfit. Olyan nő kell, aki nem levelezgetni akar, hanem rendesen bepasizni. Nem majd, hanem most. Ha nem jövök be neki, azt egy az egyben megmondja. Ha bejövök neki, azt is. Akkor viszont nem beszel napi két órában a munkájáról. Hanem összebújunk." Nehéz a párválasztás, még nehezebb a pártalálás, mert az erre megfelelő helyeket megszüntette mindennapi életünk. Statisztikai adatok ugyan nem állnak rendelkezésemre, magánbeszelgetéseimbő1 szűröm le a szomorú tényt: sok a magányos ember. S valójában teljesen mindegy férfivel, nővel, időssel, fiatallal beszelek, egy idő után kialakul a keserű megállapítás, hazánk ma nem a boldog párban élők országa.

S mi a helyzet a fogyatékkal élőkkel? A tolókocsiba kényszerülőkkel, a gyengén látókkal, a siketekkel, esetleg a dadogókkal? Szakemberek állítása szerint Ők: el sem indulnak, mert az állandó visszautasítás keserves pillanataihoz hozzáedződni nem lehet. Magyarországon egyetlen embernek jutott eddig eszébe, hogy segítségükre legyen, s a legnehezebbet, az emberi test sérüléseinek tényét előzetesen közölje a partnerekkel, helyettük megtegye. Borbély József pedagógusból lett társközvetítő. Sárosdon évek óta foglalkozik fogyatékkal élő gyermekkel, ott érezte meg. hogy kudarcaikon egy másik ember tapintatos közbenjárása segíthet.

A vállalkozás minden kétséget kizáróan merésznek tűnt, amikor Fehérváron megnyitotta irodáját. Kezdetben az érdekvédelmi szerveknél és az Esélyegyenlőségi Minisztériumban keresett segítséget, mert úgy gondolta, az akadálymentesítés mellett a lelki béke megteremtése is lehet a fogyatékkal élők: számára „közérzetjavító intézkedés". Talán mondanom sem kell, csodabogárnak nézték, segítséget nem kapott. A gyakorlat mégis őt igazolta. Mint lavina zúdul rá a sok megkeresés, napi ötvenes átlagban, mar nem csak Fejér megyebő1, de az ország egész területéről. Levélben, telefonon és interneten is, hiszen ezek az emberek azok, akik nehezen mozdulnak ki otthonról. És talán a történet is attól lett kerek, hogy az egészségesek éppúgy hozzá fordulnak, mit a fogyatékkal élők. Merthogy az ő irodájában nem egyedüli, hogy társra talál a mozogni nem tudó nő, akire hetekig nem nyitotta rá 'eddig senki az ajtót, s mar beszelni is elfelejtett, vagy az az özvegyasszony, aki egy sérült férfi személyében találta meg boldogságát, s legutóbbi beszélgetésük alkalmával azt mondta Borbély Józsefnek: minden egyes nap szebb lesz, mint az előző volt!

JMÉ