Mást akar a nő és megint mást a férfi

Számító szenvedély fogyatékos társközvetítésben
Elhangzott 2006. március 27.

Fiatal, fehér bőrű, anyagilag független fővárosi férfi, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A felmérések szerint ő minden társközvetítő álma, de mi van, ha fogyatékkal élő kopogtat a párkeresőnél? Van-e garancia, netán jótállás a társközvetítésben?

Míg a férfiak többsége a kalandot, és az izgalmat, a gyengébb nem képviselői inkább a társat és a biztos megélhetést várja a keresett ismeretlentől. Nem véletlen, hogy a társkereső oldalakon csupa magasan képzett, tehetős férfi és magazinba illő modell alkatú hölgy hirdeti magát. Amiből persze csak a sorozatos félreértés következik. Gyakran a rózsadombi kertes ház mögött csak egy albérlet, a tíz évvel ezelőtti sudár alak mögött már inkább telt karcsú alak áll, a műszaki manager pedig lehet, hogy egy egyszemélyes vállalkozást takar.

A szépítő és mindent elsöprő hazugságokkal kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Ki személyes marketingnek tatja, más azonban kifejezetten tartózkodik a magát jobb színben feltüntető személyektől. Az egyetlen probléma, hogy a valóságot nehéz kiszűrni. Ezért tartja szinte a szakma valamennyi képviselője sürgetőnek egy etikai kódex létrehozását.

Addig pedig többféleképpen lehet a csalódást elkerülni. Dr. Gerencsér Zsuzsa orvos, tárközvetítő szerint egyetlen szűrő a személyes vélemény lehet, aki az elmúlt nyolc évben kérdőívek, tesztek helyett mindig a beszélgetésre támaszkodott. Tapasztalata szerint egy órás beszélgetés során kiderül a fellépésből, a metakommunikációból, a beszélgetés tartalmából, hogy a jelentkező milyen társast keres és az, amit magáról állít, megfelel-e a valóságnak.

Borbély József, aki integráltam foglalkozik fogyatékkal élők és egészségesek társkeresésével, nem hisz a közvetítő szubjektív szűrőjében. Véleménye szerint a felnőtt emberekre kell bízni az őszinteséget. Hosszú távon ugyanis csak ez működhet. A társkeresők oldalán viszont feltétlen szükség lenne az említett etikai kódexre. Ezzel biztosítanák azt, hogy a társközvetítő csak valóságos társat kereső személyt ajánljon, a társközvetítési költséget csak siker esetén kellene befizetni, továbbá kötelezően feltüntetnék az iroda elérhetőségét és kiszűrnék a kóklereket is. A szakember szerint még nehezebb a helyzetük a fogyatékkal élőknek. Hiszen mindössze egyetlen társközvetítő cég foglalkozik nyíltan az integrálásukkal. Itt kérdőív segítségével pontosan rákérdeznek a fogyatékosság milyenségére és mértékére, továbbá azt is megkérdezik, hogy az illető, csak egészséges, vagy vele azonos sorsú társsal is létesítene-e kapcsolatot. A tapasztalatok szerint többnyire vegyes párok működnek jól, de akad bőven példa két fogyatékossággal élő kapcsolatára is.

Kossuth Rádió - Napközben - Belényi Barbara